(frissítve: 2008.11.11. 14:42)
2x01. Interjú egy angyallal [Interview with an Angel]
Monica és Tess:
- Tudom, hogy mi az a metafora. Ez egy metafora. (Előhúz valamit a retiküljéből.)
- Ez egy articsóka.
- Ott lent vettem az utcán egy piacon, és a kis fickó azt mondta, hogy van benne egy szív, ami annyira törékeny és annyira finom, hogy minden fáradságot megér.
Tess Monica-hoz:
- Sok embert ismerek, akik nem hisznek az angyalokban, de olyannal még nem találkoztam, akik nem akartak hinni bennük. Miss Martinnak nem kellett ezt a hirdetést feladnia, ki is találhatott volna valamit az angyalokról, de valahol mélyen legbelül sokkal többre vágyik. Az igazságra. Képzeld azt, hogy ő egy articsóka.
- A hit a bizonyítéka a láthatatlan dolgoknak.
- Hihetetlen, hogy egy pillanat mindent megváltoztathat.
- A véletlen megszűnik, ha az ember döntést hoz.
A szívsebész felesége a férjéhez:
- Emlékszel, hogy Sylvie mindig a csillagokat nézte? Kíváncsi volt, Isten melyiken lakik. A szívére mutattál: "Te vagy a csillag. Isten benned él."
Monica és a szívsebész:
- Szokott azon tűnődni, miért kell egyeseknek meghalniuk, hogy mások élhessenek? És hogy miért élnek a rosszak, és halnak meg a jók?
- Szinte mindig.
- Talán ezt nem is kell nekünk tudnunk.
- Akkor se jó ok a halálra.
- Ezt csak a halál után tudjuk meg. Csak azt mondom, hogy nem lehet igazságosan ítélni, ha a szabályokat sem ismerjük. Nem játszhatsz Istent, Joe, mert te nem vagy Isten.
2x02. Bizalom [Trust]
Monica a drogfüggő zsaruhoz:
- Egyetlen egy dolog van a világon, ami tényleg golyóálló, és az a hit. Nem egy pisztolyban, hogy lőni fog, sem egy rádióban, hogy szól, sőt a saját zsaruösztönödben sem. Hanem az a hit, amelybe minden reggel beburkolózol, a hit, hogy bármi is történik, Isten mindig szeretni fog. Nincs golyó, ami ezt meg tudná sérteni. De nincs az a gyógyszer se, ami helyettesítheti.
- Annyira félek. Tudod én, félek, hogy így kell élnem... Nem fog menni.
- Isten szeret téged, Zack, és ha ő veled van, nincs mitől félned. Semmitől sem.
Tess és Monica az epizód végén:
- A legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb kimondani.
- Azt hogy sajnálom, nem akartalak megbántani, hogy szeretlek, hogy valahogy túléljük ezt...
- ...hogy add vissza a kenyeret.
- Azt hiszem, Zack már nincs veszélyben.
- Ahogy azok sem, akik szeretik őt.
2x03. Ördögi angyal [Sympathy for the Devil]
Tyson Duncan, a nagyapa az unokájához:
- Tudod, Daniel, sok olyan dolog lesz az életben, amit jónak érzel, és sok olyan, amit rossznak. Meg kell tudnod különböztetni, mert el nem kerülheted. De mindig a szívedet kövesd, és ne érezz rossznak semmit, ha a családodról van szó, a szívedet (rámutat a fiú szívére), innen jön az igazi bátorság.
Monica megállítván a gyűlölet megnyilvánulását apa és fia között:
- Nem tudom, mikor kezdődött, talán generációkkal ezelőtt, de ti is belekerültetek a szökés és gyűlölet körforgásába. Egy apa dühös a fiára, mert az fellázadt, és ez az oka, hogy a következő fiú is fellázad, és így megy tovább. Ezt meg kell állítani, méghozzá ma este, mert a következő fiú, aki gyűlöli majd az apját, az Daniel.
...
- Isten szeret téged, Matt. Nem tudod megváltoztatni, amit Ty csinált, de te meg tudsz változni ma este, te meg tudod változtatni azt a fájdalmat, ami állandóan emészti a lelkedet.
- A megbocsátás a kulcs?
- A megbocsátástól ő nem fog változni, de te megváltozol, és azt hiszem, Ty is ezt kívánja neked.
- Kell hozzá egy kis idő.
- Lehet, hogy nem kapsz elég időt. Soha nem tudhatjuk, nincs-e késő, csak ha már késő.
2x04. A sofőr [The Driver]
Monica és Tess az epizód elején:
- Miért nem csinálnak az emberek reggelenként capuccinot, Tess?
- Dolgozniuk kell, drágám, nincs idejük.
- De ahhoz nem kell túl sok idő.
- De ezt a titkot nem mindenki tudja.
...
- Miért így élnek, Tess? Feltalálták az órát, és a rabszolgái lettek. Keresnek valami kis állást, és azzal börtönbe zárják magukat. Sehova sem vezető utakat építenek, és száguldoznak le-föl, előre-hátra. Néha kedvem lenne megrázni őket! ...Csak úgy képletesen gondoltam, persze.
...
- A legtöbb vezető állásban élő emberrel az a baj, hogy súlyos hibákat követnek el, mert nem a vezetésre figyelnek. Így történik a legtöbb baleset.
- Miért hibáztatod magad, hogy ember vagy, ha Isten annak teremtett? Isten szeret téged, és bármit is teszel, ez nem változik.
Tess és Monica az epizód végén a piros kocsival elhajtván:
- Szép munka, angyalkisasszony!
- Ez az jelenti, hogy vezethetek?
- Nem, nem azt jelenti.
- Mikor leszel végre nyugodt, ha én ülök a kormánynál?
- Ha te ülsz a kormánynál? Ki tudja, egy jelre várok.
- Ott egy levedlett kígyóbőr!
- Nem egészen ilyen jelre gondoltam.
2x05. Találkozó [Reunion]
Monica versikéi:
1. A vörös rózsán lebeg az ökörnyál, angyal őrzi a lelket, ha végül eljön az örök nyár.
2. Az edző öreg, a Packard meg ősi, bízz a klasszikusban, a T-Bird még győzi.
3. A rózsa vörös, az abroszok simák, ingyen van a süti, ragyognak a glóriák.
Tess arra, amikor kiderül, hogy Sam visszajött és szerelmet vallott Megannek:
- ...Háborúk, éhínség, kataklizmák, amelyek eltörölhetik a civilizációt, de a szerelmet, a szerelmet nem törölheti el semmi.
Tess az ihletről, amely Istentől érkezik az angyalokon mint hirvivőkön keresztül:
- Volt egyszer egy vers, amit megpróbáltál megírni, tizenhét éves korodban. Egyedül üldögéltél apád pajtájában. De egy szó hiányzott, pedig érezted, hogy lényeges és ott van a közeledben. Lehajtottad a fejedet, hallgattad ahogy a szél zenél a gerendák közt, és én egy szót súgtam neked.
- Öröm.
- Öröm.
- Hah, a te hangodat hallottam egész életemben?
- Ó, nem, én csak hírvivő vagyok, a szavak mindig a leghatalmasabb költőtől jönnek. Én angyal vagyok, Clarice, és engem ért az a megtiszteltetés, hogy elhozzam neked Istentől az ihletet közvetlenül a szavakon át. Én hozom az ajándékot.
- Istentől?
- Ó, a szavak mind tőle áradnak hozzád, és mindenkihez, aki erős és szelíd szívű. Jól használtad a szavakat, felemelkedtek, és megtisztultak. Most Isten azt kéri, hogy tisztítsd meg magad és a családodat, de a szíved zárva van. Kiabálhatom a füledbe Isten szavait akármeddig, nem fogod meghallani. Addig nem, amíg el nem engeded a félelmet.
- Most aztán a világon minden okom megvan, hogy féljek.
- Clarice, ezt a félelmet te táplálod, te töltöd meg erővel, és aközé a két ember közé akarsz állni, akit a világon a legjobban szeretsz.
- Élet és halál kérdése az, ami itt zajlik.
- Nem. Ami itt kockán forog, az élet vagy halál. Van ideje az életnek, és van ideje a halálnak. És ez Sam és Megan számára az élet ideje, a szerelemé, és neked, neked ezt hagynod kell.
- Nem leszek képes rá. Nem hiszem.
- Hát persze, most úgy érzed, hogy nem, halál van mögötted és halált látsz magad előtt, de többé ne hallgass a félelemre, tárd ki a szívedet és a lelkedet, és hallgass a költészetre. Talán te nem akarod áldásodat adni rájuk...
- Szeretném megmenteni őket.
- Nagyszerű! Semmi mást nem kell tenned, csak szeretni őket.
Tess Samhez a háztetőn:
- Semmi sem veszélyesebb, mint a szerelem, kivéve az, ha nem szeretünk. Sam, Isten nem azt ígéri, hogy könnyű lesz, csak azt ígéri biztosra, hogy megéri.
Ugyanez egy korábbi (MTV1-es vagy RTL-es) szinkronnal:
- Szerelemnél veszélyesebb dolog csak egy létezik: az, ha nem szeretünk senkit.
Monica Meganhez a temetőben:
- Megan, Clarice és Sam most már a családod, és meg kell hozniuk a döntésüket, és bárhogy is döntsenek ők, megígérem neked, nem fogsz egyedül meghalni.
- Monica?
- Sokféle angyallal találkozhatsz ezen a földön, de ma este neked valami fényes kellett. Én angyal vagyok. Isten küldött hozzád, hogy melletted álljak.
- Akkor hadd tegyek fel egy kérdést, miért, miért történik ez velem? Mit követtem el, hogy ezt érdemlem?
- Semmit, Megan, nem tettél semmit. Ez nem egy büntetés, ezt nem Isten mérte rád, nem Isten küldött el erre az utazásra, neki épp annyira fáj, mint neked, hogy ezen az úton jársz. De egyet megígérhet neked, Megan, ezen az úton végig veled lesz, és akkor is ott lesz melletted, amikor az utad végére érsz. Isten szeret téged. Ezért küldött hozzád.
- Akkor végig velem maradsz, bármi lesz, és bármeddig is tartson?
- Azt hiszem, ez inkább Sam feladata lesz.
- Sam elhagyott, Clarice is elhagyott.
- Nem, nem hagytak el. Isten elég sokat foglalkozott veletek ma éjjel. (Átnyújtja Clarice új költeményét.) A szeretet mindig melletted lesz, nincs másra szükséged, csak bátorságra, hogy vállald, ami jön.
Clarice új költeménye:
Mi, akiknek szokatlan a bátorság
száműzve a boldogságból
bezárkózunk a magányosság kagylójába
amíg a szeretet fel nem épít egy szent templomot
amit végre észreveszünk
hogy megszabadítsa az életünket.
Megérkezik a szerelem
és az exsztázisba vezet minket -
a boldogság emlékeibe
a dicsőség ősi meséibe.
És ha merünk szeretni
a szerelem megszabadítja a lelkünket
a félelem láncaitól.
A gyávaság tovatűnik
és a szerelem fényében
merünk bátrak lenni
és a szerelem hirtelen megmutatja
mennyit ér az életünk -
és minden, amit remélhetünk
maga a szerelem
mert az szabaddá tesz.
2x06. A mosoly művelet [Operation Smile]
Monica és Tess a békára, amit Monica a kezében fog és nézeget:
- Még sohasem láttam ilyen rondaságot.
- Hát, ha rondának látod ezt az urat, akkor az is lesz.
- Úr?
- Igen, ő, Jerome. Van neve, szíve, bibircsókja, de te csak a bibircsókokat látod.
- Mert azok a legfeltűnőbbek.
- Bébi, ne csak a szemeddel nézd ezt az uraságot, hanem a szíveddel is. Ha erre nem vagy képes, vissza kéne menned a kórusba, angyal lány.
...
- A flitterek néha legalább olyan szörnyűek, mint a bibircsókok.
- Az a hivatásod, hogy a flitterek mögé nézz.
- Nem hiszem, hogy sok mindent találnék a flitterek mögött.
- Bébi, légy óvatos! Egy angyal nem ítélkezhet a látszat alapján. Emlékezz Jerome-ra! A látszat mögött titok lapul.
Jeremy:
- Nem olyan érdekes ez a munka, összegyűjteni a fémdobozokat, papírokat, ilyesmit, de elég jó pénzt lehet vele keresni. Sokat elárul az emberekről a szemét. Disznó-e valaki, vagy... Hasonlít a régészek munkájához, ahogy kitalálnak mindent a megkövesült dolgokból. Száz év múlva majd ezeket fogják tanulmányozni.
Tess Monicának, amiért küldetésében megjelölt Ginger helyett inkább az ő beteg kislányával, Emilyvel foglalkozik:
- Azért mert hirtelen nem tetszik a ló, nem cserélheted le egy pónira a verseny kellős közepén.
Monica Istenhez, azon tépelődve, hogy megmondja-e az igazat, a kislány tartózkodási helyét az anyának:
- Tudom, hogy ha nem szólok, az olyan mint a hazugság, de tényleg szeretném, ha megoperálnák Emilyt, és tudom, hogy Ginger nem akarja. Az az igazság, hogy nem szeretem Gingert. Hát kimondtam. Gyűlölöm, amit a gyerekével tesz, nem értem, hogy teheti, nem tudom, mi jár a fejében. Mindig feldühít, ezért mindig félek, hogy mi fog legközelebb kicsúszni a számon, és végül nem mondok neki semmit.
Sajnálom, tényleg sajnálom, de nem tudom, mit mondhatnék neki ezekután, ha nem az igazságot.
Mert az igazság végül szabadá tesz.
Monica és Ginger Nashville-ben:
- Előtted most egy angyal áll, Ginger. Egy angyal, akit Isten küldött, hogy több fényt és gyógyulást hozzon egy gyermek életébe. De az a gyermek te vagy, és a gyógyulás nem lehet a tiéd, amíg el nem fogadod azt, hogy Isten nem büntet téged semmilyen vétkedért. Térdre kéne borulnod, és hálát kéne adnod neki, hogy küldött egy gyermeket.
- Nem értesz semmit. Nagyon vad és durva életet éltem, amikor balettoztam, és már tudtam, hogy terhes vagyok, de nem érdekelt, és ugyanúgy ittam tovább, dohányoztam, még drogoztam is. Istenem, én tettem ezt a kislányommal. Mindennél jobban szeretem, és mégis tönkretettem.
- Nem lehetsz ebben biztos. Hiszen még én sem tudom. Ez a legnagyobb misztérium a világon, és mi nem érthetjük meg, Ginger. Csak Isten érti. De van valami, amit megértek. Nem követhettél el akkora hibát, amit Isten ereje nem tudna kijavítani. A kislányod ma látta a napfelkeltét életében először. Itt az idő, hogy te is meglásd.
Monica és Tess az epizód végén:
- Ohh, ezen nem segíthetek, képtelen vagyok kívülállóként nézni.
- Az a te problémád, hogy érzelmileg mindig nagyon belekeveredsz az ügyeidbe. Az egy más dolog, hogy éppen ezt szeretem benned.
Monica Emilyhez a műtét után otthon:
- Tényleg gyönyörű kislány vagy, Emily, de ne felejtsd el, hogy mindig is az voltál.
2x07. Bankrablás földrengéssel [The Big Bang]
Tess és Monica:
- Figyeld meg, az emberek nagyon furcsák, amikor a pénz kerül szóba. Nem értem, hogy bízhatnak meg egy darab papírban...
- Hát mert ezt meg lehet szagolni, érinteni, kézbe lehet fogni.
- Az nem bizalom, az csak szaglás, érintés, fogdosás. És te miben bízol?
- Ez elég butuska kérdés. Én angyal vagyok.
- És mit szólnál, ha azt mondanám, nem bízol semmiben.
- Mi?
- Előbb-utóbb minden angyal rájön erre. Előbb-utóbb.
Monica Maxhez:
- A hit nem menti meg magát a bajtól, Max. A hit segít, hogy kibírja. Az én munkámban az apjához hasonlókat hívjuk Isten emberének.
- És mi a maga munkája?
- Angyal vagyok. Felismerjük ezeket a dolgokat.
- Hehehe, Monica. Egy angyal? Azt hiszem, túl sokáig volt ide bezárva.
- Én Istenem, Jó Istenem, lecsukódik már a szemem... De a maga apja nem félt attól, hogy meghal, mielőtt felébredne. Ugye, Max? Mit mondott mindig az apja, mikor lefekvés előtt imádkoztak? Mik voltak azok a szavak, amiket minden este elmondott magának?
- ...De a tiéd nyitva, Atyám, amíg alszom, vigyázz reám, hogy amikor a nap felkel, köszönthessük a szép reggelt. Az apám hitt abban, hogy mindig eljön a reggel.
- Jól van. Minden rendben. Minden rendben. (Max sír, Monica átöleli őt.)
Allison, Monica és Max a szülés megindulásakor, majd Monica a kisbabához is szól:
- Én is tudom, te is tudod, a baba is tudja, hogy meg fogunk halni.
- Ó, nem, nem tudja, egyeltalán nem ez az, amit tud. Mennyire kell egy angyal ahhoz, hogy higyj, Max?
- Nem tudom, talán jobban, mint másoknak.
- Nem, nem, semmi nem kell ahhoz, hogy higyjünk, semmi más nem kell, csak mi, csak ti. Ettől vagytok erősek. Hinni minden este a fényben, hogy holnap újra fölragyog, és éppen ezért születnek a csöppségek, hogy erősek legyenek és bátor szívűek, hogy megtalálják a hitüket. Ó, te kicsike, hoztam neked egy üzenetet. Isten azt akarja, hogy megszüless, és a világ arra vár, hogy megismerhessen. Nincs mitől félned. Igen, folyók keresztezik majd az utadat, de amikor átkelsz a vizen, Isten veled lesz. És igen, lesznek hegyek is, amiket meg kell másznod, de amikor már egy lépést sem tudsz tenni, Isten majd fölemel. Emberek várnak, hogy szerethessenek, és a szívüket adják, de Isten soha nem engedi el a kezed, minden lépésedet kíséri, ahogy kibukkansz a fényre, és hinni fogsz.
Tess és Monica az epizód végén:
- Ügyes voltál, angyal lány, megőrizted a hited. Vagy talán megtaláltad?
- Hahh, nem volt könnyű.
- Ha könnyű volna, bárki meg tudná csinálni.
2x08. Azonosítatlan nő [Unidentified Female]
Monica és Tess az epizód elején:
- Tess, ha visszamehetnél, és egy napot újra átélhetnél, melyik napot választanád?
- Óhóh, hát nem is tudom, volt néhány érdekes. De biztos boldog nap lenne, és mindenképpen a csoki felfedezése után valamikor.
- Van ezekben az emberekben valami. Ha megkérdezed őket, melyik napjukat élnék újra, mit válaszolnak? Hogy helyrehoznának valamit. Mintha pontosan tudnák, hogy mi mikor romlott el.
- Néha tényleg lehet tudni. Vannak olyan napok, amikről biztosan tudod, hogy megváltoztatták az életedet. Ettől az élet sokkal értékesebb lesz, mert hirtelen rádöbbensz, hogy nem élsz örökké.
Monica és Tess Cookie-nak az "én is lehettem volna" szövegére:
- Mindig ezt mondják, igaz? Ó, bárcsak, mi lenne ha, miért nem...
- Van egy pillanat, amiről biztosan tudod, hogy megváltoztatta az életedet.
- Vajon Jennifer emlékezni fog arra, amit a liftben mondott?
- Vajon elfelejti valaha?
Monica Jennifernek, megmutatva Thomas Wolfe "Nézz vissza angyal" című könyvét:
- "Egy kő, egy falevél, egy rejtett ajtó..." Ez mindig annyira tetszett, "egy rejtett ajtó"... Honnan lehet tudni, hogy keresni kell egy ajtót? Gondolom néha az ember nem is látja, csak ha átment rajta.
...
Az idézet teljesen és továbbiak:
"Egy kő, egy falevél, egy rejtett ajtó, minden elfeledett csupasz, magányos arc közül mi lettünk számkivetettek."
"Melyikünk nézett bele atyánk szívébe? Melyikünk nem maradt örökre rabigában? Melyikünk nem idegen egy életen át, és magányos?"
"Ó, elvesztem, útvesztőben bolyongok, a csillagok között fáradt, fakó parázson bolyongok, szó nélkül emlékezve keressük az elfeledett nyelvet, az elvesztett utat a mennybe. Egy kő, egy falevél, egy rejtett ajtó. Hol, mikor? Bolygó és erős szél tépázta szellem, gyere vissza hozzám!"
Jennifer és Clay a liftben:
- Hihetetlen, hogy egyidősek vagyunk, és te már annyi mindent csináltál az életben, én meg még alig éltem.
- Mindenki a saját útját járja, minden az időzítés.
- Tudod, minden nap elolvasom a horoszkópomat, de sose írja, hogy ma van az a nap, amikor megváltod a világot. Ezért ma reggel valami radikálisat tettem, és kidobtam. Utána imádkoztam, és kértem Istent, hogy egy nap hadd tegyek valami jelentőségteljeset.
- Tudod, hogy mit mondanak: vigyázz, miért imádkozol.
Jennifer arról, amikor Alexszel beszélgettek:
- Miközben hallgattam, amit mond, úgy éreztem, hogy ezt még sohasem mondta el senkinek, hogy még senkivel sem beszélt erről. Mintha egy titkos kertben lennénk, és az idő valahogy megállt volna, mintha... nem is tudom... mintha ott lett volna a helyem. Úgy éreztem, fontos vagyok.
Jennifer és Monica az epizód végén:
- Az egész azért volt, hogy lássam a balesetet? Miért én? Miért ő? Olyan véletlenszerű!
- Néha annak tűnnek a dolgok, mert Isten hagyja, hogy mi hozzuk meg a döntéseinket. De ő is dönthet, és ő úgy döntött, hogy akkor este a szobába küld téged.
- Miért?
- Mert te arra kérted őt. Imádkoztál, hogy tehess valami jót, nem emlékszel? És tenni is fogsz. De nem kell felépítened egy házat, vagy cikkeket írnod, hogy számíts a világban. Isten használ téged, itt és most, ha hagyod neki. Tudni akartad, hogy számítasz, ahogy Alex anyja is. Légy te a válasz az imáira.
Monica Alexhez a halála előtti pillanatban:
- Ne félj, Alex. Ugye nem félsz? Néhány hazavezető út rövidebb a többinél, de nem szabad a hátrahagyott emberek miatt aggódnod. Édesanyád tudni fogja, mi lakozik a szívedben, ezt megígérem. Ami az apádat illeti, hát most vár rád egy, akiben soha nem fogsz csalódni. Találkozni fogsz vele, szemtől szemben.
Tess és Monica az epizód végén:
- Más volt, mint a többi ügyed, igaz? Jót tesz a segítőknek, ha át kell élniük a halál angyalának a szerepét is, sokkal jobban átlátják a teljes képet.
- Néha a vég csak valami új kezdete.
- A vég általában csak a kezdet. Annyira tud fájni, ha egy szép életet elvesznek tőlünk -, de igazából sohasem veszik el. Igaz?
(És Monica életet lehel az epizód elején a gyerekek által lecsúzlizott fehér galambba, a galamb pedig elröpül.)
2x09. Fivérek [The Feather]
(Az 1. évad 9. részének folytatása. Wayne szerepében ismét Randy Travis, az ismert country énekes.)
Tess Wayne ébredését és az előző esti csoda valódiságán való eltűnődését követően:
- A hit első napja lehet csodálatos, de lehet nehéz is.
Egy csoda nagyon törékeny dolog. Ha nem vigyázol rá, könnyen megtörténik, hogy elferdítik az igazságot, a dolog ekkor kezd veszélyessé válni. Minden isteni veszélyessé válhat, ha rossz kezekbe kerül.
Wayne nagyon sokáig élt az élet sötét oldalán, a tegnap esti csoda hihetetlen nagy fénnyel ragyogott fel számára, és rávilágít mindenre, amit Wayne egyszerűen nem akar látni. Nem kezdheti el az új életét, amíg le nem számol a régivel.
Wayne válaszúthoz érkezett, és ki kell őt szedned onnan, mielőtt valami jön és elüti. Valaki most egyenesen felé száguld, és nemsokára telibe trafálja őt.
- Az a szomorú igazság, angyalom, hogy ahol híre megy a szenzációnak, ott csalók is vannak. És a csalókat semmi sem vonzza jobban, mint egy jó kis csoda.
Tess Charlesnak az angyalos csodát magyarázó beszéde után:
- Azért hisznek el neki mindent, mert azt mondja, amit hallani szeretnének. Az emberek hinni akarnak a csodában, és ez az, amit egy szélhámos meg tud lovagolni.
Monica Wayne-hez:
- Téged csak az a vallás nem érdekel, amit Charles hozott létre azért, hogy kihasználja a sok sebezhető embert.
Évszázadok óta ez megy, az emberek meg akarják magyarázni a megmagyarázhatatlant, és mindent elhisznek annak, aki állítólag Isten szavát hirdeti.
Az az ember a templomban ugyan csaló, de egyben a testvéred is, ezt ne feledd.
Isten létezik, és tudja, hogy mit tettél. Ha úgy döntesz, mégsem hiszel benne, akkor ettől nem fog téged békén hagyni. Isten létezik, Wayne, és a csoda is valódi volt. Isten azt akarja, hogy a templombajárók lássák a különbséget az igazság és az azt követő hazugság között. Egyedül csak te tudod leállítani az öcsédet.
Monica Joey-hoz:
- Istent nem érdekli, milyen okos vagy, csak az érdekli, ami a szívedben van. A te szereteted erőt adott ennek az elfeledett babának, hogy életben maradjon. Istennek terve van ezzel a babával és a családdal, amely már annyira várja. Neked is van saját családod.
Monica Charles-hoz, aki kiforgatta a csodát és üzletet csinált belőle:
- Nagyon régóta hamisítod a csodákat, Charlie. Milyen érzés egyszer átélni egy igazit?
- Ennyi éven át eszembe sem jutott, nem tudtam, hogy olyanról hazudok, aki tényleg létezik. Uram, segíts!
- Segít is, csak kérned kell.
Tess és Monica az epizód végén:
- Na, ezt nevezem én csodának!
- Hogyhogy az emberek csak karácsonykor veszik észre?
- Hát ezen már dolgozunk, már dolgozunk rajta.
2x10. Az elveszettek [The One That Got Away]
Monica és Tess az epizód elején:
- Imádom az esküvőket. Tudod, a szerelem belengi az egész eseményt, szinte tapintható.
- És néha visszakézből kapunk egy...
- Tess!
- Nem minden szeretet olyan tiszta, mint a miénk. Ismered a mondást, hogy a szerelem vak? Jegyezd meg, néha ostoba is.
...
- A vendégek nem alszanak a vonaton!
- Tudom, de meglepődnél, ha látnád, egyeseknek mekkora csomagjuk van. Főleg a láthatatlan csomagok. Amelyikben a múltat cipelik magukkal. Néha olyan félelmetes a múlt, hogy el sem tudod képzelni.
Tess Monicához az esküvő utáni fogadáson, Markra és Susanra nézve:
- Van úgy, hogy egy ember magában nem veszélyes, de rossz társaságba keveredve nagy bajt csinál.
Tess Monicához, amikor Andrew váratlan belépése kapcsán Tess-szel való kapcsolata miatt kezd aggódni:
- Tudod, hogy szeretlek, tudod, hogy büszke vagyok rád, de Andyt is nagyon szeretem. A szeretet olyan, mint a levegő, mindenkinek jut belőle elég.
- Igen, de Andrew mindig beleszól abba, hogyan végezzem el a küldetésem.
- Édesem, mi mind összetartunk, együtt kell megnyernünk minden csatát. Soha ne felejtsd el, hogy kinek tartozunk számadással.
Monica Markhoz:
- Minden embernek a kezében van a döntés szabadsága, a legrosszabb döntéseket a sötétségben hozzák, maga is ott döntött, ahogy Doug is.
- Leveleket írtam neki, 6 éven át írtam leveleket Dougnak, Angliából, Németországból, Taskendből, Pakisztánból, a szüleinek címeztem meg. Nem vártam tőle választ, mindig úton voltam. Csupa ostobaságról írtam neki: rossz az időjárás, a munka jó, milyen a tengerészetnél. De olyan jó érzés volt, azt hinni, hogy egyedül vagyok a világ másik végén, és beszélgetek a legjobb barátommal. Pedig nem beszéltem vele.
- Közelebb volt hozzád, mint képzelted. Felelősséggel tartozol Doug iránt, és ezt te is tudod. És minden egyes élet iránt, amit ez a nő tönkretesz, ha bíró válik belőle.
- Nem tudom.
- Azért jöttél, hogy helyrehozd egy régi hibádat, igaz?
- Igen, a Susan ellen elkövetett hibát.
- Tudnod kell, hogy Douggal kapcsolatban is helyrehozhatod a hibát. A szíved mélyén tudod, mi lesz a jó döntés, Mark. Ne vakítson el a képzelt szerelem fénye.
Monica és Mark Susanról epizód végén, majd Dougról:
- Nem lesz könnyű, de kiderült az igazság, ezen már semmi sem változtathat.
- Segítesz rajta?
- Ha ő úgy akarja, egy angyal majd segít rajta.
- Nem adja meg magát könnyedén.
- Nem lesz könnyű, de megadja magát. Bízz az erődben.
- Bárcsak megmenthettem volna Dougot! Ő volt a legjobb ember a világon.
- Ő is mindig ezt mondta rólad, Mark. Az igaz szeretetnél nem létezik nagyobb erő a világon. Örökké létezni fog, és soha nem tudhatod, honnan köszön majd rád. Te jószívű ember vagy, Mark. Oszd meg a szeretetedet azzal, aki megérdemli.
Tess és Monica az epizód végén:
- Nos, angyalkisasszony, mi a mai eset tanulsága?
- Szerintem három tanulsága van.
- Tényleg? Micsoda nap! Mondd!
- Az, aki bíró akar lenni, ne higgye, hogy ő irányítja a világot.
- Ez az első.
- Ne becsüld le a halál angyalát, mert a végén ő menti meg a glóriádat.
- Én csak ezt a két tanulságot vontam le. Mi a harmadik?
- Ha igazán, ha tényleg, ha valóban szeretünk valakit, hozzunk neki húsgombócot az esküvői vacsoráról.
- Angyalkám, de jó tanítvány vagy! Ne szégyenlősködj, nyugodtan ess neki!
2x11. A titok ['Til We Meet Again]
Kim és Monica:
- Mondja, mit értett azon, hogy a halál egy csoda?
- Hogy mit? A halál az egyetlen dolog, amit nem lehet meghamisítani. Őszinte és elkerülhetetlen, mint a születés. A lélek átlép egy másik birodalomba. A halált várhatjuk bámulattal és tisztelettel, vagy félelemmel és megbánással. A megbánással várt halál a legnehezebb halál, mindenki számára.
Monica és Kim:
- A családi titkok már csak ilyenek. Senki nem beszél, de mindenki tud róluk.
- Maga hisz Istenben, Monica?
- Nem csak hiszek, biztosan tudom, hogy létezik.
...
- Minden ima meghallgatásra lel, azonban előfordul, hogy a válasz: nem. És néha a válasz az, hogy: még nem.
Tess az anyához, Elizabeth Carpenterhez:
- Ez a gond a titkokkal, kedvesem, akit beengedünk a szívünkbe, az rájön a titkunkra.
Joe, az apa a különleges angyali felmentés után a családjához:
- Nagyon büszke vagyok rátok, mert az ösztöneitek azt súgták, hogy maradjatok a családban. De a család nem marad meg, ha az igazság nincs kimondva. Soha ne féljetek az igazságtól, mondjátok ki, nézzetek rá, éljétek át!
Tudjátok, az utóbbi néhány napban láttam a mennyország kapuját, és higgyétek el, gyönyörű. Ne feledjétek, én döntöttem így. Úgy döntöttem, szeretek.
Figyeljetek rám, igazi megtiszteltetés volt számomra, hogy édesapátok lehettem.
2x12. Rock 'N' Roll Papa [Rock 'n' Roll Dad]
Tess és Monica az epizód elején:
- Hát úgy látszik, hogy a nyugodt pihenés az, amit a legtöbb ember kívánni tud.
- Ha az emberek tudnák mi vár rájuk, nem lennének ilyen szomorúak.
- Hát a gyász nagyon erős érzelem, angyalkisasszony, és jó dolog, gyógyító dolog, egészséges dolog, nagyon sok fájdalomtól megszabadít. De olyan, amin át kell esni, és nem olyan, amihez ragaszkodni kell.
- Nem értem, miért ragaszkodnak az emberek olyasmihez, ami fáj.
- Úgy érzik, hogy ha lemondanának a fájdalomról, lemondanának az elveszett személyről is. Ez kemény lecke, de nincs más út, hogy megtanulják.
Monica és Dylan, a kisfiú:
- Úgy látom, nagyon haragszol valakire.
- Nem, nem lehet. Hogy lehet haragudni valakire, aki meghalt?
- Anyukádra?
- Istenre.
- Történetesen tudom, hogy Isten nem halt meg. Fogadok, hogy az anyukád miatt vagy rá dühös, ugye?
- Igen.
- Mondd meg neki, írhatnál neki egy levelet.
- A mennybe nem lehet levelet küldeni.
- Dehogynem lehet. Még papír sem kell hozzá, megírhatod a szívedben.
- Elég ostoba dolognak hangzik.
- De azért szeretnéd elhinni, ugye?
Jon Mateos, a rocksztár és Monica az epizód végén (Monica korábban a sofőrje volt, de kirúgta):
- Magát nem rúgtam ki?
- De, kirúgtál. De Istent nem rúghatod ki.
- Isten halott. A remény halott...
- Isten nem halott, nem hal meg csak azért, mert egy dalban azt mondják, de neked egy részed mindig meghal, amikor ezt mondod.
- Ez csak egy rossz látomás.
- Nem, hidd el, nagyon jó, és nem is látomás. Én angyal vagyok, Jon. Egy nagyon is élő Isten küldött, hogy segítsek neked tovább élni az életedet Evie nélkül.
- Remélem rövid lesz.
- Nem. Aznap éjjel, amikor meghalt, mondtál valamit az interjúban. Olyasmit, hogy mások a vallásra találnak, de te Evie-re találtál.
- Igen.
- Ekkora felelősséget nem szabad egy másik emberre terhelni, Jon. Nem imádhatsz valakit, aki nem hatalmasabb nálad.
- De Evie az volt.
- Evie egy csodálatos, kedves, vidám nő volt, és nagyon emberi. Tudta is magáról. Ezért zavarta annyira az utolsó dal, amit írtál. Hogy lehetne bízni abban, hogy megmarad az emberség ezen a Földön, ha mindennap megtagadjátok a dicsőségetek fényét. Sírokon táncoltok, és kigúnyoljátok a teremtőt. Evie tudta, hogy ennek a dalnak az ereje megfosztja a reménytől a közönségedet, a gyerekeidet, még saját magadat is. Ezt akarta megértetni veled, Jon. Most is ezt akarja. Evie halála nem jogosít fel arra, hogy az éned jobb részét is hagyd meghalni.
- Nem értesz semmit. Evie nélkül én senki vagyok.
- Saját magad vagy, és életben vagy. És Isten is él, és szeret téged, és segíteni akar rajtad és Samanthán és Dylanen, csak hagynod kéne. Azóta állandóan sírsz belül, de mindig egyedül sírsz. Talán most van itt az ideje, hogy sírjatok, de együtt.
- De hogyha elkezdek sírni, soha többé nem tudom már abbahagyni.
(Monica átöleli Jont.)
- Jól van.
2x13. Az indigó angyal [Indigo Angel]
Tess az epizód elején:
- Néha a változás tényleg fejlődés, de sokszor csak ürügy, hogy eldobhassunk valamit, ami régi.
Monica Zackhez:
- Zack, tudom, hogy nehezen tudja elképzelni, de a maga nagyapja is volt egyszer fiatal. Vágott az agya, mint a borotva, és a szíve a helyén volt, és voltak álmai. A legtöbbet szorgalommal és hittel valóra is váltotta. De mára már csak egy álma maradt, és még ha nincs is értelme a maga szemében vagy az enyémben, neki nagyon fontos.
Tess Samhez Al Jarreau régi időkre való visszaemlékezésében:
- Azért jöttem, hogy segítsek neked talpraállni, és hogy visszaadjam a zenébe vetett hitedet, ez volt a cél, ez a lényeg. Én angyal vagyok, Isten küldött hozzád.
- Egy nightclubba?
- Egy jó emberhez, akinek feladata van. Az angyalok mindenféle színűek lehetnek, nem csak indigó. Ez a hely csupa szeretet, te árasztod, és aki belép az ajtón részesül belőle. A lelkedből árad ez a szeretet, a zenédből, a megértésedből, a nagylelkűségedből, és Isten azt akarja, hogy tartsd nyitva az ajtót. Ne csak a zene miatt tartsd nyitva, hanem az emberek miatt. Ne törődj azzal, mit mondanak mások.
- Isten Mózest küldte az ígéret földjére, Józsuét Jerichoba, de...
- És neked azt üzeni, hogy maradj itt, mert te is vezető vagy.
- Maradjak itt?
- Emlékszel arra a régi Duke Ellington dalra? Ne csinálj semmit, amíg nem szólok. Mostantól ez legyen a vezérmotívumod. Maradj itt szépen. Persze jönnek még nehéz idők, háború, pénzgondok, és valami, azt hiszem, diszkó, de te ki fogod bírni, mert Isten mindig veled lesz.
- De te kellesz hozzá!
- Nem én vagyok az, aki kell, Isten csak megkért, hogy hozzak el egy üzenetet.
Monica Zackhez:
- Jaj, Zack, maga mindig jó dolgokra törekszik, de mindig rosszul, és Isten figyelmezteti erre.
- Nahát, a nagyapámhoz sok habókos bejárt, de magához foghatóval még soha nem találkoztam.
- Bárkit, aki ezen az ajtón valaha besétált, a nagyapja szeretete és tisztelete köszöntötte. Minden csavargót és zenészt, győzteseket, veszteseket, habókosokat, és bizony, néhányszor még angyalokat is. Engem, Andrewt, vagy Tesst.
(Monica megmutatja angyali valóját, Zack pedig megilletődik a látványtól.)
- Isten most is figyel?
- Isten mindig figyel.
- Vigyázni akarok a nagyapámra, el akarom vinni magammal New Yorkba. Vigyázni akarok rá, ahogyan ő vigyázott rám.
- Persze hogy fontos neked a biztonsága, de Istennek valami más is fontos, és ezért küldeni fog Samnek egy üzenetet. Még nem tudom megmondani, hogy mi lesz az, de hiszek abban, hogy megéri várnom az üzenetre, és neked is hinned kéne ebben.
- De ez a várakozás majdnem megölte.
- Nem, a várakozás, a hit tartotta életben. Ezért tartott ki mindenek ellenére, és meg akarta őrizni neked is, mint azt a régi, ragyogó Kennedy féldollárost, amit azóta is őriz neked.
- De a vevőim...
- Tudnak várni, csak egy napot. Ez neked 24 órát jelent, de a nagyapádnak élete legnagyobb ajándékát.
B.B. King:
- Soha nem felejtem el, amit egyszer Sam mondott nekem. A legjobb tanács volt, amit valaha kaptam. Azt mondta: "Soha ne add fel, de mindig adj." És azt is mondta, hogy én vagyok a kedvenc zenésze.
2x14. Jákob lajtorjája [Jacob's Ladder]
Sam (az angyal a különleges egységtől) Monicához a bíróságon:
- Isten minden helyzetet meg tud fordítani, úgyhogy ebből is valami jó lesz majd, csak azt nem tudom, hogy mi és mikor. De ne feledd, ő sohasem hagy el téged, és az, hogy emberi formában ragadtál, az nem jelenti azt, hogy már nem vagy angyal. Bármi is történne, sohase feledd, hogy ki vagy, sohase.
Monica a bírónak:
- Miért van az, hogy az emberek beszélnek Istennel, imádkoznak, de ha Isten válaszol, az őrültség?
Monica és Jacob a vietnámi háborúról beszélgetve:
- Istent okolod mások kegyetlenségéért?
- Igen, azért mert nem állította meg.
- Van hogy elindulnak a dolgok, és hagyni kell őket megtörténni. Én is ezt tanulom most. Isten nem úgy időzít, ahogy mi.
Monica Claire-hez:
- Te elfelejtetted, hogy ki Isten. Ő sohasem fordítana hátat neked. Semmi, sem halál, sem élet, sem háború, sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő, senki és semmi nem választhat el téged Isten szeretetétől. Ezt egy angyalnál senki sem tudja jobban. Te is angyal vagy, igaz, Claire? Én is angyal vagyok. Azért küldtek, hogy hazavigyelek téged, és addig itt maradok, amíg nem állsz készen rá.
- Nem találom a mennybe vezető utat.
- Csak nyúlj érte. Nyúlj érte, ahogy May Lingért tetted, és ő érted jön és támogat, tudom, hogy így lesz.
Claire Jake-hez:
- Üzenetem van számodra, már rég át kellett volna adnom neked, még a helikopterben, de inkább hátramaradtam. Isten engem küldött, hogy elkapjam May Linget. Jake, jaj, Jake, Isten szeret téged, ismeri a szíved minden titkát, a szörnyűségeket, amit átéltél, nem hibáztathatod őt. De te hagytad, hogy a múlt közéd és Isten közé álljon. Add át neki a múltat, ő elég erős, hogy elviselje, és add át neki a jövődet is, és Jake, Isten ad neked erőt, hogy mindent elviselj.
Monica:
- Mindennap történnek csodák.
Felirat a táblán az epizód végén:
Egy Jake nevű ember és egy Claire nevű angyal emlékére.
Mindenükkel országukat, Istent és a gyerekeket szolgálták.
Tegyünk mi is mindig így.
2x15. Visszatérés [Out of the Darkness]
Monica Steve-hez a kocsiban, amikor elárulja neki mi történt 5 éve valójában:
- Fontos tudni, milyen törékeny dolog az élet, és hogy a kis dolgok nagy dolgokat okozhatnak.
Tess Monicához:
- Azóta nem láttalak ilyen letörtnek, amióta elromlott a kávégép. Ez vicc volt, ha nem tudnád.
Monica és Al, a krízismegelőző angyal:
- Al, én segíteni jöttem, és nagy bajt okoztam. Ezt nem tudom elfelejteni!
- Tedd azt, amit én szoktam. Tegyél úgy, mintha nem hibáztál volna. Puff!
- De Isten akkor is tudni fogja.
- Az én hibáimat is ismeri, de megbocsát nekem.
- Nem tudom, hogyan bocsássak meg magamnak.
- Ó, megbocsáss, de ha Isten megbocsát neked, ki vagy te, hogy ne bocsáss meg önmagadnak? Jobb vagy Istennél?
- Egyeltalán nem!
- Ide figyelj! Amikor Isten szabad akaratot adott nekünk, tudta, hogy néha hibázni fogunk, igaz?
- Igaz.
- Te mindennap ezt mondod az embereknek, saját magad meg nem tudod? Hahh.. Istennek terve van, olyan mint a szél, attól még, hogy nem látod, nem biztos, hogy nincs ott.
- Lehet, de egyszerűen nem érzem azt, hogy Isten ügyét szolgálnám. Olyan mintha lenne egy terve, de az miattam félresiklott volna.
- Jaj, Monica, ha nem fázna az arcom, most felnevetnék. Azt hiszed, felboríthatod Isten tervét? Komolyan azt hiszed, hogy Isten most odafent búsúl, hogy jaj, Monica tönkretett mindent, most mit csináljak?
- Nem, biztosan igazad van.
- Isten minden teremtményét szereti. Ebben benne vagy te is és én is. Nem hagy magunkra, ha hibázunk, hisz szükségünk van rá.
- De akkor sem tudom, hogyan segítsek Steve-nek tovább élni.
- Tudod, Isten miért a test elejére tett arcot, és miért nem hátulra?
- Öö... feladom.
- Ez nem vicc, hanem egy kérdés. És azt még elárulom, hogy ha megtalálod rá a választ, megoldottad a problémát is.
Monica később Steve-hez, aki nem látja szívesen, amikor megjelenik előtte és ismét segíteni akar neki:
- Néha nem olyan segítséget kapunk, mint amilyet kapni szeretnénk. Tudod, hogy miért van az ember arca a teste elején?
- Nem, nem kimondottan...
- Hát én rájöttem. Azért, hogy az ember azt lássa, amerre megy, és ne azt, ahonnan jött. Előre kell haladnunk, nem hátra.
- Nem hagyom, hogy a baleset tönkretegye az életemet és a családomat.
- A családod már a baleset előtt tönkrement.
- Ez hazugság!
- Nagyon sajnálom, de ez nem igaz. Szörnyű hibákat követtél el. Isten melletted áll, és megbocsát neked, de vállalnod kell a következményeket.
- Milyen hibák, milyen következmények?
- Tudod, hogy az micsoda? (Monica az oltár felé mutat.)
- Ez a kanál?
- A kanál.
- Fagyit szoktam enni vele.
- Ez furcsa, azt általában nem fakanállal szokták. Szerintem valami másra használtad.
- Nem emlékszem.
- De emlékezhetnél, csak nem akarsz. Elég régi darab. Szerinted?
- A nagyanyámé volt, aztán az apámé. Ez is egy olyan buta dolog, amit örököltem.
- Azt hiszem, valami mást is örököltél vele.
(Monica megmutat egy jelenetet Steve gyerekkorából.)
- Most már emlékszel, miért volt Jesse a tetőn 5 éve?
- Félek tőle...
- Az igazság fáj, de nem kell félni tőle.
(Monica megmutatja azt az 5 évvel ezelőtti pillanatot, amikor Jesse leesett a tetőről.)
- Miattam, miattam ment ki a tetőre?
- A nagymamád újra meg újra megverte apádat a fakanállal. Aztán ő vert meg téged vele. Minden dühöd és fájdalmad éveken át benned fortyogott, amíg át nem tudtad adni egy ártatlan gyereknek.
- Akkor Isten ezért büntet engem? Elveszi a családomat?
- Isten nem elvesz tőled valamit, hanem ad neked valamit. Ez ajándék, esély az újrakezdésre. Isten megbocsát neked, akkor is, ha te nem tudsz, Steven. Már láttam ilyet.
- Nem érdemlek megbocsátást.
- Isten akkor is megbocsát, ha hagyod neki. Ó, Steven, a múlton nem változtathatsz, de Istennel a jövőd még tiszta. Itt és most újrakezdhetsz mindent, tiszta lappal. Engedd el a múltat. Sétálj!
(Steve összetöri a fakanalat.)
Steve bocsánatkérése Bonnie-hoz és Matthew-hoz:
- Mondanom kell nektek valamit. Megértem, ha nem akartok meghallgatni, de én remélem, hogy igen. Tudom, hogy szörnyű, erőszakos ember voltam, olyan mint akit ma láttatok a kápolnában. Veletek és Jesse-vel is nagyon csúnyán viselkedtem. Ha ezt bárhogyan visszacsinálhatnám, megtenném. Nem fogok a válás ellen harcolni. Nem állok az esküvőtök útjába. Csak így tudom nektek bebizonyítani, hogy a lelkem mélyén mégsem vagyok szörnyeteg. Szeretném ha tudnátok, hogy eddig nem tudtam, ki vagyok, de most már tisztán látok. Kérlek, bocsássatok meg nekem, ha tudtok.
2x16. Csellengők [Lost and Found]
Tess Kathleenről Monicának:
- Ha a gonosz tetteiben értelmet keresel, csak a fejed fájdul meg, angyalkisasszony. A gonosz csak magáért a gonoszságért gonosz. A célja a káosz és a rombolás.
Monica Kathleenhez, a bukott angyalhoz:
- Nem én vagyok az, akivel harcolsz, Kathleen. Isten az. És én azért számolnék egy ilyen ellenféllel a helyedben.
Tess a fiúhoz, aki bizonytalan, hogy bele merjen-e keveredni a gyerekeltűnési ügybe, mi van, ha mégsem tud segíteni:
- A "ha" az egyik legcsalárdabb szó a beszéd történetében. Pl. ha fölmegyek azokhoz a nyomozókhoz, és elmondom amit tudok, talán segítek megmenteni azt a kisfiút. Ha túl sokáig töprengsz a "ha" szón, a végén lyukat rág a szívedbe. De ha fölmész, és elmondod amit tudsz, még ha ostobaságnak is tűnik, akkor ez a kis szó nem uralkodik rajtad többé. Könnyű döntés.
Az epizód végén Monica Kathleenről és a csellengőkről:
- Régen ő is angyal volt, de fölcserélte a szeretet erejét az erő szeretetével. De a hatalma fölötted immár véget ért. Majdnem sikerült megakadályoznia, hogy azt tett, amire születtél, hogy megmentsd a gyerekeket.
- Nem tudom megmenteni őket, mindig győznöm kellene.
- Isten nem várja el tőled, hogy mindig győzz, Frank. Szeret téged, és ez elég erőt ad, hogy tovább mehess az utadon.
- Mi lesz a gyerekekkel?
- Némelyikük biztonságban hazatér a te karodban, - és mások az ő karjába térnek haza. Bízz benne. És ne engedd, hogy bárki vagy bármi akadályozzon a munkádban. A fiú, akit oly régen keresel, Brian, életben van. Nézd meg milyen most. (Monica átnyújtja az Andrew által számítógéppel készített képet.)
- Köszönöm. ... Nem tudom, hogy mit mondjak.
- Csak ne veszítse el a reményt. A harc mindig folyik, még ha nem is látni. Szörnyűbb dolog miatt veszítünk el egy gyereket, mint a balszerencse, - és nem csak szerencse, ha megtaláljuk.
2x17. Drága Istenem! [Dear God]
A gyerekek levelei Istenhez (2-6. Tanya):
1.) Drága Istenem!
Mitől pislákolnak így a csillagok? A bátyám azt mondja, milliónyi fénygömb van fönt. A húgom szerint csupa gyémánt. Kérlek írd meg az igazat.
Ölel, Ben.
2.) Édes Istenem!
A nevem Tanya. Hét éves vagyok, majdnem. A jövő héten lesz a szülinapom, és elfújhatom a gyertyákat. Állítólag nem kell kimondani a kívánságomat. Akarod, hogy kimondjam, vagy tudod magadtól is?
Ölel, Tanya.
3.) Kedves Isten!
Nem igazán értettem a leveledet, mert ha nem létezel, hogy tudnál nekem válaszolni. Lehet, hogy csak rossz kedved volt. Sandynek is mindig rossz kedve van, és ezért bánt engem.
...
4.) Édes Istenem!
Ma van a születésnapom. Mennyi idő múlva teljesül a kívánságom? Apu azt mondja, hogy jobban van, de tudom, hogy ez nem igaz. És Sandy mindig bánt engem.
...
5.) Édes Istenem!
Apu azt mondja, hogy az angyalok hamarosan a Mennyországba viszik. Kérlek, hadd menjek vele én is! Inkább apuval lennék a mennyben, mint itt Sandyvel. Azért írok ilyen csúnyán, mert nagyon megütötte a kezemet.
Kérlek válaszolj hamar!
...
6.) Kedves Isten!
Nagyon sírok. Ha nincs időd írni nekem, megértem. Úgyis hamarosan meglátlak.
Ölel, Tanya.
Monica, Tess és Andrew a Tanya-ról:
- ...Valaki bántja azt a kislányt, de én meg tudom menteni.
- Várj egy kicsit! Neked nincs annyi erőd, hogy bárkit is megments ezen a Földön. És az, akinek van, azért küldött, hogy Max mellé állj.
- Max?! Max nem tud rajta segíteni!
- Azt nem tudhatod.
- Pedig tudom. Az emberek minden percben segíthetnének valakin, de nem teszik, mert félnek. De én nem félek!
- Így van. Ha te segítesz Tanya-n, nem kockáztatsz semmit. De ha Max segít rajta, ő kockára tesz mindent, és így magát is megmentheti.
- Ha, ha, ha segít!
- Lehet, hogy még nem próbálta, de fogja, és sikerrel jár. Vagy próbálkozik, és kudarcot vall. Az ő döntése. És akárhogy is dönt, neked mellette kell állnod, hogy segíts.
- De Tess, akkor ki segít Tanya-nak?
- Mégis mit gondolsz?
Tess Monicának, miután Max nem vállalja Tanya megmentését:
- Könnyű megítélni egy embert, megérteni nehéz.
Monica és Max, amikor a férfi 30 év után először jelentett beteget:
- Maga mikor vesztette el a reményt?
- Amikor meghalt a családom.
- A háborúban?
- A gázkamrában.
- És a maga Istenbe vetett hite velük halt.
- Ott nem volt Isten. Bár lett volna! Egyszer én is írtam neki levelet. Arra kértem, hogy vigyázzon a családomra, írjon be minket az élet könyvébe. A szívemből írtam a levelet, úgy, ahogy apám készítette a cipőket, mielőtt... Azelőtt.
- Cipész volt az apja?
- Uhm. A lábamra húzta a cipőt, és azt mondta: "Ne feledd el, ha ezeket a cipőket hordod, Isten veled sétál."
- Az apjának igaza volt.
- Az apám hitte, hogy Isten megment minket, egészen a halála napjáig.
...
- Ó, Max, biztosan tudom, hogy Isten létezik, és nem véletlen, hogy maga találkozott Tanya-val. A családját nem tudta megmenteni, de Tanya-t igen.
- Már késő.
- Nem tudhatjuk. De biztos késő lesz, ha meg sem próbálja. Késő neki, és késő magának, Max.
Monica Maxhez:
- Észrevette, hogy még azok is, akik nem hisznek Istenben, őt szólítják legrosszabb perceikben? Nem szólíthatja Istent, ha valahol a szíve mélyén nem hisz abban, hogy létezik. Ő kért meg engem, hogy hozzak el egy üzenetet.
- Ki maga?
- Valaki, akiben hinni akar, Max. De még mindig fél, fél Istentől, fél az angyaloktól.
Tess és Monica:
- Istennek tervei vannak, és azért mert te nem érted, mi történik, vagy Max nem érti, mi történik, az még nem jelenti azt, hogy Isten sem érti.
- De most börtönbe zárják, pedig nagyon fél a bezártságtól.
- Már rég be van zárva. Hit nélkül az emberi elme egy magányos cella.
- Ó, Tess, mit tehetnék?
- Állj készen arra, hogy segítő kezet nyújts, és hagyd, hogy elintézzem a többit.
Max és Monica a börtönben:
- Mit akar?
- Azt gondoltam, tehetnék érted valamit.
- Elég volt magából.
- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok.
- Talán ez is része Isten terveinek.
- Nem, ez nem.
- Akkor miért küldött ide egy angyalt?
- Mert szükséged van egyre.
- Nem elég, hogy elérte, hogy újra higgyek benne?
- A legtöbb ember hisz benne, de bízni benne, az a döntő lépés.
- Bízni? Viccel velem? Tudja, mennyire fáj, hogy ha Isten létezik? Így gyűlöl engem!
- Nem gyűlöl téged. Akkor miért nem hagyta, hogy meghaljak én is a családommal? Miért vagyok még itt?
- Nem tudom. Itt vagy, mert sikerült elbújnod. Életben vagy, mert valami célja van veled.
- Na és az anyám meg az apám? Az ő életüknek talán nem volt célja?
- Dehogynem! Isten mindenkinek ad célt. De az emberek választhatják az ölést is, a gyűlöletet, az életük tönkretételét. Te is.
- Nem érdekel Isten üzenete, már kaptam belőle! Hatmillió nő, férfi és gyerek halt meg. Akkor hol volt, és mit csinált?
- Fájdalmában sírt a gyermekeiért.
- Ne mondjon nekem ilyet! Cserbenhagyott minket!
- Nem! Az a rengeteg halál szörnyű és felfoghatatlan, de aki életben maradt, Max, Isten nélkül nem élhette volna túl.
Andrew Maxhez a Holokausztról:
- Nagy kitüntetés látni a bátorságot. Máskor is láttalak már egy ilyen helyiségben, akkor láttad utoljára az apádat. Figyelemreméltó ember volt. Tudod, hogy halt meg? Elmesélem. Emelt fővel halt meg, Max. Állva halt meg, miközben imádkozott, köszönetet mondott az életért és a családjáért, és csak egy dolgot kért Istentől, hogy mindig kísérje a fiát, Maxet, élete minden napján, nem számít hány napja van vissza. És látod, az életed visszahozott, ide, egy ilyen szobába, olyanba, ahol utoljára láttad az apádat. Tudtad, hogy hol keresd Tanya-t, mikor elveszett. Ott, ahol utoljára látta az apját. Ezt soha, soha ne feledd el, Max! Ha úgy érzed, hogy Isten nem létezik, ha úgy érzed, hogy elvesztetted a hited, csak menj vissza. Csak menj vissza, és ő ott lesz, és vár rád.
Monica Maxhez, amikor visszatért arra a helyre, amit Andrew említett:
- Isten szeret téged, mindig is szeretett, és nem akarja, hogy ezt elfelejtsd. Nem felejtheted el, nem szabad. És bár ezen a helyen ismerted meg a félelmet és a kínt, itt ismerted meg a hitet és a szeretetet is. És ha nem jössz vissza és feladod, ők fognak győzni.
2x18. Esély [Portrait of Mrs. Campbell]
Tess és Monica a galériában:
- Pentamento-nak hívjuk azt, ha egy festményt egy másik festményre festenek. Tegyük fel, hogy a festő megörökít egy napsütötte napot, de valami megváltozik, ezért rögtön ráfest valami mást.
- És miért nem új vászonra fest?
- Mert azt hiszi, úgysem veszik észre. Az emberek mindig ezt csinálják, akár művészek, akár nem. Ha találnak valamit az életükben, ami nem tetszik, befestik más színűre, hogy másoknak ne tűnjön fel.
- De ettől az még nem tűnik el.
- Nem bizony! A te feladatod az, hogy megmutasd nekik a valódi színt, a fényben.
Andrew Aprilhez:
- Tudja, nagyon furcsa dolog ez a félelem. Ha félünk, akkor nem látunk semmi mást, csak a félelmünket. Mindig van választási lehetőség, de ha az ember fél, akkor azt nem ismeri fel.
Monica Aprilhez válaszul amiatti félelmére, hogy anyósa meghalhat:
- Az Úrnak sok neve van. Jehova, a Mindenható, Örökkévaló Urunk, Alfa és Omega, de tudod, hogy ő hogy szólítja magát? Én Vagyok. Ha megkérded az Urat, ezt mondja majd. Én Vagyok, nem Én Voltam, vagy Én Leszek, hanem hogy Én Vagyok. És azt mondja majd, én itt vagyok, mert neked szükséged van rám. És April, ha az Úr itt van, itt van most veled, akkor mondd, mitől félsz? Az Úr annyi mindent szeretne mutatni neked, de a félelmed az útjába áll. Add át magad, itt és most, most azonnal! Aztán meglátod, hogy a válasz már ott van a kezedben.
Tess Marianhez:
- Az Úr szeret téged, Marian. Igen, hosszú évekkel ezelőtt valóban hibát követtél el. De tizenhat évesen túl fiatal voltál ahhoz, hogy anya legyél, főleg nem nevelhettél fel egy olyan kisfiút, mint Tommy, ez igaz. Ám valaki az igazságot szégyenné változtatta, és azt mondta, hogy Tommy büntetés, nem pedig ajándék. Az Úr nem ítélt el, amikor megszülted őt, mások ítéltek el, te pedig elfogadtad a hazugságukat és magadra vetted a szégyenüket, az Úr szeretete helyett.
- Az Isten szeret engem?
- Jobban, mint gondolnád.
- April nagyon igyekszik, hogy megszeressen téged, de nincs könnyű dolga, mert nagyon fél.
- Mitől fél?
- Hogy visszautasítod, hogy teljesen egyedül marad, hogy nem lesz jó anyja a gyermeknek, akit a szíve alatt hord.
- Aprilből csodálatos anya lesz.
- Ezt mondtad már neki? Gondolkodtál már azon, milyen érzés lehet anya nélkül felnőni?
- Tudom, hogy milyen érzés. Az én anyám nem halt meg, de soha nem állt mellém, főleg amikor...
- Amikor szükséged volt rá. Aprilnek szüksége van rád, nem meri beismerni, de így van. És kedvesem, neked is szükséged van rá. De ha kitárod a lelked kapuját, kiderül, hogy te is szereted Aprilt. Ideje megbocsátani, Marian. Hagyd, hogy megbocsássanak neked, és akkor az Úr megtölti a lelkedet annyi nyugalommal, amennyiről nem is álmodtál.
2x19. Élet a képernyő után [The Quality of Mercy]
Tess Joelhez a kápolnában:
- Nem kell angyalnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük a lényeget. Bár én az vagyok, angyal, akit az Úr küldött. Ne féljen! El kell mondanom magának, hogy az Úrnak egyeltalán nem tetszik az, ahogy viselkedik. Tudja, a világ nem színház, nem színpad, és a nők és a férfiak nem színészek benne. Az Urat csak az érdekli, hogy ki maga, és mit tesz az életben. Az, hogy mennyire jóképű, vagy hogy mennyi autogrammot osztogatott, vagy hogy mennyi díjjal díszíti a kandallóját, az egyeltalán nem érdekli a világ teremtőjét. A világ összes szerepét eljátszhatja, ez nem érdekli az Urat. Mert azt a szerepet nem játsza el, amit Ő felajánlott magának. Joel-t, az igazi Joel szerepét. Az igazi Joel sosem csalná meg a feleségét.
- Sajnálom.
- Ne nekem mondja, mondja az Úrnak, aztán meg a családjának, mert őket bántja a legjobban.
- Én nem akartam bántani őket. Nem is kerestem az alkalmat. Csak jobban akartam érezni magam.
- És sikerült? Nem hiszem. És még valami. Miért akarja, hogy több ezer ember rajongjon magáért, mikor a fia amúgy is rajong Önért? A felesége is, és az Úr is szereti.
- Segítsen!
- Ne engem kérjen, hanem Őt. Az Úr majd segít, Ő szereti magát és meghallgatja.
Monica Marshallhoz:
- Az Úr ragyogó fénye ragyog be téged mindig, amikor könyörületes vagy, vagy megbocsátó. Nekem elhiheted, Marshall, mert én angyal vagyok. Az Úr küldött hozzád, azt akarja, hogy megértsd, nincs jogod elítélni apádat. Bocsáss meg neki.
- Gyűlölöm őt!
- Az Úr nem gyűlöli őt. Tudja, hogy Joel ember, és az ember esendő. De te nem embernek látod édesapádat, igaz? Hanem egy hősnek, akit bálványozni lehet. Ezen a világon senkit nem szabad bálványozni, Marshall. Lehet, hogy most gyűlölöd apádat, de az Úr arra kér, hogy szeresd őt, és most eljött az idő, hogy tényleg megszeresd.
Tess Monicához és Andrewhoz az epizód végén:
- Csak egy dolog rosszabb egy sztárjelölt angyalnál, két sztárjelölt angyal!
2x20. Saját vérem [Flesh and Blood]
Tess Monicához, a buszon:
- Egy dolgot jegyezz meg: az igazság szabaddá tesz, az igazság mindenkit szabaddá tesz, de nem hullik csak úgy az öledbe, mert szépen utána kell járnod.
Tess Mr. Page-hez:
- Az az ember, aki csak a saját szemszögéből látja a dolgokat, nem jól látja azokat. Hallgasson meg, kérem! A világban kétféle ítélet létezik, az Úr ítélete és az ember ítélete. Az ember ítélkezett Thomas Prescott felett, mégpedig az igazságszolgáltatás eszköze segítségével.
- Ami nem működik tökéletesen.
- Persze, hogy nem, hiszen emberek által működik. De megszületett a döntés, és akár tetszik, akár nem, az esküdtszék meghozta a döntést. Az az ítélet, ami még hátravan, az az Úr ítélete lesz.
- Maga megőrült, megbolondult, az a gazember megússza?
- Higgye el, az Úr döntése igazságosabb, mint amilyennek maga képzeli, - és a lánya gyilkosa majd előtte felel a tettéért.
- Nem, a lányom gyilkosa előttem felel a tettéért.
- Mit akar, Mr. Page, igazságot vagy bosszút?
- Mi a különbség?
- Az a különbség, hogy az egyik helyes lépés, a másik viszont nem az.
Monica Kate-hez, miután a kiderül, hogy a fia ártatlan, és a fiú már elhagyta a szülői házat és a várost is:
- Az Úr küldött hozzád, Kate.
- Az Úr? Szóval mégis létezik?
- Bizony, nagyon is létezik.
- Olyan, de olyan sokszor imádkoztam... De hiszen akkor létezik, vagyis... vagyis tudja mit követtem el.
- Tudja.
- Cserbenhagytam a fiamat. Hátat fordítottam neki. Megtettem azt, amiről nem hittem, hogy képes leszek. Csalódást okoztam, Isten csalódott bennem! Jaj, Istenem!
- Kate, hidd el, nem azért jöttem, hogy elátkozd magad, az Úr sem ezt akarja. Mindenki követ el hibákat.
- De nem ilyet!
- Pontosan ilyeneket. A bizonyíték láttán megfeledkeztél a hitedről, nem hitted el azt, amit tudtál, és elkezdtél hinni abban, amit láttál. De tudod, a hit a láthatatlan bizonyítékokon alapul. Helyezd a bizalmadat az Úr kezébe, akit nem látsz, és bízz meg benne, hogy majd ő eldönti, mi legyen Thomas-szal. Majd ő beszél helyetted, ahogy azok helyett is, akik csalódást okoztak neki.
- Mint Leonard Page?
- Igen. Ti ketten inkább hasonlítotok, mint különböztök. Mindkettőtöknek nagy fájdalomban van részetek. De az Úr segítségével a fájdalmat és a bosszút, még a gyűlöletet is megbocsátássá változtathatjátok. Bocsáss meg Leonard Page-nek, és Kate, bocsáss meg saját magadnak is.
- Arra nem vagyok képes. Mert nem voltam ott, amikor a fiamnak szükséges volt rám.
- Senki sem tökéletes, kivéve azt, aki engem küldött hozzád. Ő pedig tökéletes nyugalmat küld, az esendő Kate-nek, és az esendő Thomasnak.
Tess megjelenik Leonard Page-nek:
- Maga? Ki maga?
- A nevem Tess, angyal vagyok. És most elmondom, ki maga. Egy ember, akiben annyi fájdalom és gyűlölet van, hogy azt szeretné, az egész világ érezze.
- Igen is jó okom van a gyűlöletre.
- Az lehetséges. De kinek nagyobb a fájdalma, a lánya gyilkosának vagy magának? A gyűlölet mérgezőbb minden vegyi anyagnál, Mr. Page. Belülről mérgezi az embert, és igen csak gyorsan fejti ki a hatását. Mielőtt észrevennénk, már gyűlölünk, az irányít minket, mi pedig nem tehetünk ellene semmit. Azt hitte, hogy ha azt a fiút gyűlöli, akkor attól majd jobban érzi magát? Ez történt?
- Igaz, tévedtem, de elfogták az igazi gyilkost.
- Igen, ez igaz, de nem mindegy az magának? Elkezd gyűlölni egy másik embert, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Csak egy dolgot tehet azzal az emberrel, bocsásson meg neki!
- Soha!
- A megbocsátás nem a gyengeség jele, hanem az erő jele. Gyűlölni könnyű, megbocsátani nehéz.
- A kislányom meghalt.
- Meghalt, de nem veszett el, és higgye el, egy másik atya maga helyett is vigyáz rá.
- Itt kellett volna lennem, hogy megvédjem őt.
- Nem tehetett volna a világon semmit. Néha a legnehezebb feladat ezt elismerni. Nem tehetett semmit, hogy megakadályozza.
- Soha többé nem látom őt.
- Kedvesem, mi angyalok nem ismerjük a soha szót. Én biztos vagyok abban, hogy egy nap még megöleli a kislányát. De addig is, értse meg, hogy Megan nincs is olyan messze magától, azért mert egy része örökké magában él. Pont úgy, ahogyan a kislánya is őriz magából egy darabot.
2x21. Anyajegyek [Birthmarks]
Whit és Tess:
- Azok a vázák ott akciósak, szabálytalanok.
- Nekem mind szabályosnak tűnik.
- Nem tökéletesek.
- Semmi sem az, ami emberi.
- Készítenem kell egy tökéleteset.
- Tudja, sokan úgy gondolják, hogy a tökéletlenségtől lesznek a dolgok szépek. Ez az emberi bennük.
- Én más vagyok, mint a többi ember.
- Igen, azt látom. Nagyon szép dolgok vannak itt, benézhetnék később is.
- Bármikor. A nevem Whit. Én mindig itt vagyok.
- Érdekes, én is.
Tess Whithez, amikor már bemutatkozott ápolónőként:
- Mit kér a hamburgerére? Mindent bele?
- Zsömlét, salátát, paradicsomot, hagymát és ketchupot.
- Hamburgert gazdagon, pont ahogy Isten akarta.
- Szóval, nemsokára nagypapa lesz?
- De nem úgy, ahogy Isten akarta.
- Hhrmm...
Tess Jolene-hez, amikor meglátogatja a kabinban, ahova elszökött Whit haragja és el nem fogadása elől:
- Isten úgy gondolta, hogy küld neked egy angyalt mostanában, hogy segítsen mindent átgondolni. Tudod, az nem az ő babájuk, és nem a te babád, hanem Isten babája. Itt az ideje, hogy őt is megkérdezd, mit akar vele.
Andrew arról, hogy miért jött:
- A gyermeket jöttünk megáldani. Az angyalok nem szabják meg, hogy mit tegyél. Isten általunk üzeni, hogy szeret, és szeretné, ha még elintéznétek, amit még lehet, még most, mert a Most az, amin még változtathattok.
Monica az imádságról:
- Miért van az, hogy az emberek a legapróbb dolgokért imádkoznak, jó időért, zöld lámpáért, egy meccsért, ami triviális, de miért van az, hogy egy nagy döntés előtt senki sem imádkozik. Mikor nehéz döntést kell hoznod, nem gondolod, hogy Isten szeretne segíteni benne? Ha néhány hónapja imádkoztatok volna, hogy mikor és hogyan legyen babátok, tudom, hogy Isten válaszolt volna, biztos vagyok benne. Azt én sem tudom, hogy mit mondott volna akkor, de tudom, hogy most mit akar mondani nektek.
Whit válaszol erre:
- Én is tudom, hogy mi az. Most nem számít, hogy én vagy te vagy mi mit gondolunk. Csak egy dolog biztos, egy kisbaba hamarosan megszületik. Tévedtem, szeretném ha itt élne, szeretnék én lenni a nagyapja. Ha el kell adnom a farmot, a céget, mindent amim csak van, bármit megteszek, hogy biztosítsam, hogy a kis unokám a családja szeretetében nőljön fel.
Monica az epizód végén:
- Ha Michael még egy napig élt volna, egyetlen napig a karjaiban tarthatta volna a fiát, de ehelyett meghalt, pont mikor a kicsi megszületett. A mennyországban az örökkévalóság is csak egyetlen pillanat. Abban a pillanatban Michael és a fia egy örökkévalóságot éltek át együtt.
2x22. Elévülési törvény [Statute of Limitations]
Monica Claudia-hoz amikor angyali képességét felhasználva bejut Claudia bezárt szobájába, és az kérdezi, hogyan jutott be:
- Egy nyitott elme megnyitja az ajtókat is.
Tess arra, hogy a Bell testvérek senkit nem engednek közel egymáshoz, mintha ketten közösen alkotnának egy embert:
- Isten minden embert teljes embernek teremtett. Mindenki teljesen egyedi, nem pedig egy másik ember fele. Bármi miatt is indították a titkos kis klubjukat, mindkettőjük számára egészségtelen. Így mások is sérülni fognak nemsokára, hacsak szét nem szedjük őket úgy, hogy valahogy mégis együtt maradjanak.
Monica és Andrew Claudiához, amikor miatta a show darabokra hullik, az 1966-ban a sulibálkor történtekről:
- Tudod, már mindkettőnknek van állása, angyalok vagyunk. Claudia, Isten olyannak lát téged, amilyen vagy. Sokkal tisztábban és tökéletesebben lát minden embernél és minden angyalnál, és sokkal jobban szeret téged, mint azt hiszed.
- Nem, nem, nem szeret, nem. Tudja, ő tudja.
- Igen, tudja, ahogy mi is. Emlékszel arra az estére? Kiáltottál hozzá - "Istenem, segíts!" -, és segített. De egy idő után már nem engedted neki. Elfelejtetted őt, Claudia, de ő nem felejtett el téged. Van valami, amit szeretne, ha látnál.
Mrs. White a kórházból a felépülését követően Claudiához:
- Hello Claudia! Most már jól vagyok. Azt hiszem,... tudom, hogy csoda történt. Nem én vagyok a nagy amerikai anya, Claudia. Mindig olyan bűntudatom volt, és a bűntudatból harag lett, elkezdtem kitölteni a dühömet mindenkin, még a gyerekeimen is. Az a legfurcsább, hogy ez a műsor volt a legjobb dolog, ami valaha is történt velem. Most már szabad vagyok. Tess szerint Isten szeret engem. Ezt neked is tudnod kell.
Monica Claudiához:
- Mi nem hozunk rendbe semmit, Claudia. Mi csak bemutatunk annak, aki ezt megteszi.
- Készen állok.
- Igen, készen állsz.
Andrew Morganhez:
- Claudia nem hagyott el, hanem esélyt adott neked. Ragadd meg! Először is ezt a fülhallgatót elveszem. Most egy másik hangra kell hallgatnod. Akkor éjjel nem haltál meg, bár akár meg is halhattál volna, mert átadtad az életed valaki másnak. Most vedd vissza!
– Idézetek a sorozat 1. évadából — Klikk ide!
– Idézetek a sorozat 3. évadából — Klikk ide!
– Egyéb gyűjtött idézetek — Klikk ide!
– Jóga idézetek — Klikk ide!
Vissza a kezdőlapra
Hírek, frissítések
Sorozat