A különös árva, avagy álom a világvégéről
(frissítve: 2002. május 2., )
Élt egy fiú, aki nem tartozott sehova. Nem volt se anyja, se apja. Céltalanul kóborolt az életben, belekóstolt mindenbe, amibe lehetett. Most éppen iskolába járt, még mindig nem értette az algebra leckéket, így hát ott is hagyta az osztályt; elindult szétnézni a városban. Talán ha többet foglalkozott volna a tanulással, akkor jobban értette volna az iskolai tanokat, de ő álmodozó volt, ő az életből merített.
Ez már a sokadik város, ahol megfordul; eddig sehol sem tudott huzamosabb ideig maradni.
Ahogy az utcán sétált, felfigyelt egy házból eredő fülbemászó muzsikára. Odament s látta, hogy éppen esküvőhöz készülődik az összegyűlt népsereg. Új szokás volt már egy ideje, hogy a polgári esküvőt a lány vagy a fiú otthonában tartják, nem pedig a városháza erre kijelölt termében. Most éppen a lány házára esett a választás; csodaszép volt a menyasszony, úgy látszott, nagyon boldog. De valójában mégsem volt az.
Elkezdődött a ceremónia, a házassági jegyző megkérdezte a szokásos kérdést. Főhősünk, a korábban említett fiú hátul állt - nem szerette a tömeget -, viszont onnan is mindent jól látott.
A menyasszony nemet mondott. Mindenki fel volt háborodva, de legfőképp a lány anyja. A leányzó azzal magyarázta nemleges válaszát, hogy szerinte a leendő férje a hozomány miatti éhségének esett áldozatául, és csakis amiatt akarja elvenni feleségül, és hogy minap tudomást szerzett a férfi szeretőjéről.
A tömeg eloszolt. Azért még nem ment mindenki haza, végül is ez egy jó parti volt, lehetett enni-inni amennyi belefért, méghozzá ingyen. Meg ugye reménykedtek, hátha a lány jobb belátásra tér, és visszavonja az anyja szerinti súlyos rágalmakat a hitveséről.
A szülei odamentek hozzá, de elküldte őket azzal, hogy szeretne egyedül maradni és gondolkodni. Ekkor ment közelebb a fiú, akinek senkije se volt, és most érezte, talán lehet valakije, ha egy barátság erejéig is. Beszélgetni kezdtek, és úgy tűnt, hasonló érdeklődésűek, hasonló eszméket vallanak, és hasonlóan magányosak. Már-már némelyek kezdtek gyanakodni a fiúra, hogy netán miatta hiúsult meg az esküvő.
A lány beleszeretett a fiúba és az is viszont. Itt most hihetnénk azt, hogy a fiú különleges volt, és rá tudott venni bárkit bármire, ami nem is lehetne rossz gondolat, mivel ugye az iskolából is el tudott jönni, meg máshonnan is, és nem szóltak neki érte semmit. De ezek őszinte érzelmeknek tűntek, mindkét fél részéről.
Még ott volt a házban a házasságkötő ember, a lány szólt neki, hogy mégis lesz esküvő, csak mással. A fiú határtalanul boldog volt, úgy érezte, tartozni fog valakihez, és végetér élete eddigi tébolygó folyama, magányos volta. Azonban a lány anyja közbeszólt, nem engedte, sőt meg is fenyegette őt.
Az utak elváltak, de talán még a szálak titokban összeérnek. A fiú megsúgta a lánynak, hogy találkozzanak az iskola egyik épületében, egy teremben, ahol van egy rejtett zug, ami csak az övé, és amit csak ő ismer.
Másnap a lány el is indult; azzal az indokkal lépett le hazulról, hogy bemegy a könyvtárba, ami az iskola tőszomszédságában van. Elindult, és ment titokban, szárnyalva a leendő boldogság gondolatának mámorában, észre se véve, hogy az anyja követi. Felment a fiú által megadott terembe, ahol már várt reá jövendőbelije, és már szöktek volna el, léptek volna be a titkos nyílásba, amikor is megjelent a lány anyja egy revolvert szegezve rájuk.
Megrémültek. De legjobban a fiú rettegett, aki érezte a jövőt, érezte az eljövendő szomorúságot. És meg is történt az, aminek nem kellett volna. Éppen menekültek ki az épületből. Az iskolától nem messzire volt egy erdő, de az "anyós" utolérte őket; jó futó volt, jobb volt náluk, mivel régebben nyert néhány marathon-versenyt, meg tornász-különdíjai is voltak. A lánya nem volt ennyire sportrajongó, de ennek ellenére szép karcsú alkatot mondhatott magáénak és gyönyörűséges arcot is, ami hamarosan eltorzult a halálban.
Mert rálőtt, bár ne tette volna, talán meg is bánta; rálőtt az anya a tulajdon lányára, pedig a fiút akarta eltalálni. A lány nem sokáig élt már, de amíg igen, addig mosolygott a fiúra - a fiú megígérte neki, hogy örökké együtt lesznek. Az "anyós" ott állt a jelenetet nézve földbegyökerezett lábakkal. Amikor eltávozott, az anya és a fiú egymás felé kezdtek rohanni; az "anyós" eltökélt célja volt, hogy végez a fiúval, hiszen ő idézte elő ezt az egész tragédiába torkolló helyzetet.
Ám nem így történt. A nagy dulakodásban elsült a fegyver, eltalálta a fiút, de nem igazán ártott neki. A lőtt seb iziben összeforrt, a nő pedig csak lesett, szinte leesett az álla is nagy ámulatában. De nem sokáig tehette ezt, mert rémületétől ösztönösen hátrálva tett néhány lépést, távolodva az idegentől, nem észrevéve azt a mély, elmocsarasodott tavat, amiben a hirtelen képződő áramlat végül beteljesítette a végzetét.
A fiú felkapta a lányt, és sietett - lépteit hihetetlenül megszaporázva - egyre és egyre mélyebbre az erdőben, míg végül megtalálta a legmagasabb fát. Megfelelő sorrendben hozzáért a fára rajzolt jelekhez, és kitárult egy ajtó. Egy olyan ajtó, amit még ember nem látott. Egy galaktikus közlekedőeszköz bejárata volt ez.
Becipelte a lányt a hatalmas járműbe, és rögtön rákötötte egy életfunkció-visszaállító gépre. Igen gyakran használtak ők ilyet, ennek köszönhetően tudtak olyan sokáig eléldegélni. Persze e eszközt nem lehetett ám korlátlan számú alkalommal bevetni egy adott egyénnél, de ez így is jó volt. Elősegítette a generációk kibontakozásának teljességét, és így kevesebb volt a népesség is, nem volt szükségszerű gyermekeket nemzeni. Mondjuk azért szoktak, de általában csak akkor, ha már közelített a gépen eltöltött alkalmak száma a megállapított maximális értékhez. Meg ugye a másik hátulütője az volt a dolognak, hogy a gép nem tudott annyi évet, időt adni az egyénnek, mint amennyit a belelépéséig leélt, hanem csak picivel kevesebbet.
A fiú mindenesetre most ismét boldognak érezte magát, erőt adott neki, hogy éltetheti imádott kedvesét, és hogy végre beteljesüléséhez közeledik a küldetése. Boldogsága azonban nem volt felhőtlen, mivel az egyik műszer riadt jelzésbe fordult, közeledő repülő járműveket mutatott. A fiú gépe ekkor már egy ideje lebegett az erdő felett - az ufó-rajongók nagy örömére.
Ezek a veszélyesnek tűnő földi gépek a lány apjának bázisából származtak. Az "anyós" leleményes volt, hagyott egy cetlit a férjének: ha adott időn belül nem tér vissza, induljanak keresésére. Ráadásul rakott magára egy jelzőkészüléket, így bemérték őt, és véletlenül észrevették a hasonló helyzetben lévő azonosítatlan repülő tárgyat is. Hát ezért jött ez a raj most ide.
Közeledtek. A fiú elindította a hajtóműveket, ami viszont elvonta az energiát a "reaktivátor" géptől, ami azt jelentette, hogy mátkája kicsivel később ébred fel halálos álmából.
Jó kis üldözés volt. Lőttek is az "ufó"-ra, de nem találták el, mer' ugye lövedékálló burkolata volt, legalábbis földi fegyverek nem árthattak neki. Az "anyós" férjének csapata fölvillanyozódva vágott bele eme különleges hadjáratba. Az elmúlt egy évben csupa unalomban volt részük, nem volt semmi izgalmas küldetés, és végre örülhettek, hogy némi akció is cseppen munkájuk menetébe.
Viszont most hova lett, hová tűnt az ufó? - kérdezte az elől lévő vadászgépek egyik tisztje. Valóban eltűnt, nyoma veszett. De hát mit is vártak egy magafajta földönkívülitől; nem játszadozhat velük, nem játszadozhatnak vele az idők végezetéig.
A fiú ügyesen megzavarta az őt üldöző gépek műszereit, s eközben hipersebességre kapcsolva továbbállt; nem éppen messzire, csak egy szirt mögé rejtőzött, ahol - masinériáját pihentetve és a hajtóműveket leállítva - bekapcsolhatta az álcázó berendezést, amit korábban az idő rövidsége miatt nem tehetett meg.
*
Sok évvel később egy farmon egy kisfiú és az anyja a szántóföldről a házuk felé tartva furcsa jelre lett figyelmes. Ám ezt a jelet nem csak ők látták, hanem sokan mások is, akik a földgolyó ezen részén éltek. Ami biztos, hogy ez egy életre beléjük vésődött, és hogy ezután többen megtértek, többen kezdtek hinni Istenben, holott ez nem az ő műve volt.
Az történt ugyanis, hogy az ég fokozatosan elsötétedett, akárha napfogyatkozás lenne, és megjelent egy fénylő kereszt jele. Nem pont olyan volt, mint a Bibliából ismeretes kereszt, de jócskán hasonlított rá.
Az emberek riadtan, rémüldözve szaladgáltak összevissza, mentették ami menthető, főleg a bűnös emberek féltek, hogy most kiderülnek rejtegetett titkaik. Hogy most eljön a végítélet, és kinyílik Isten szeme, az igazságosztó szem.
Egyedül azon a bizonyos birtokon lévő kisfiú nem félt, ő tudta, mi történik valójában, de nem szabadott róla beszélnie. Mindenesetre próbálta nyugtatgatni az anyját. Valójában nem az igazi szülője volt ő; ezt a gyermeket örökbefogadták néhány éve, amikor is kiderült, hogy a nőnek nem lehet gyermekáldásban része. Az intézetben, ahonnan elhozták, nem tudtak róla semmit, nem volt se apja, se anyja, nem tartozott ő sehová. Egy fura kinézetű fiatalember vitte be hozzájuk régesrég, aki azt állította, hogy találta valahol, és kérte, hogy legyenek pártfogoltjai a törékeny picinyke gyermeknek.
Mélységesen mély sötétség borult a tájra, és a kereszt is egyre fényesebb lett. Elhallgatott mindenki, nem mert se állat, se ember megpisszenni.
Ez tartott mintegy két óra hosszáig, azután szép lassan elgomolygott, és úgy tűnt el, mintha ott se lett volna. Ám mielőtt végleg eltűnt volna, egy éles fénycsóva hatolt a keresztbe. Sokan sokféleképp értelmezték ezt, szinte minden vallás másképpen. De amit biztosan tudtak mindnyájan, az az volt, hogy más lett minden, mint azelőtt.
*
Az XZLR-837-es anyahajó befogadta sok évvel ezelőtt eleresztett gyermekét, aki teljesítette küldetését: hozott magával a célbolygóról egy női egyedet, és alkotott egy utódott, aki majdan hasonlóképpen tesz, de addig is tanulmányozza ezt az esendő földi fajt.
A fiú és mátkája most e határtalan erő és tudás birtokában megy tovább, hazatér a legigazibb otthonba, és idővel elindul újra meg újra, hogy felfedezhesse az univerzumot, a galaxisok netovábbjait, és hogy őseik felügyeletében képzelt világvégét hozhasson más és más nemzetekre, megerősítve őket a hitben a béke és a léleknyugalom összetartó erején keresztül.
(2002. május 2.)
Vissza az írások listájához
Vissza a kezdőlapra
Hírek, frissítések
Erica világa